"Mint hegyek közt a liliom, úgy nő  a szerelem a sziklás talajon."

Bánatos szívem boldog mikor látlak
örökké szeretlek ,folyton visszavárlak.

Panasz

Elevenen a csillagok alá,
az éjszakák sarában eltemetve,
hallod a némaságomat?
Mintha egy égbolt madár közeledne.

Így hívogatlak szótalan:
az örök hallgatásból,
idegen egeid alól
valaha is kiásol?

Eljut hozzád a panaszom?
Hiába ostromollak?
Köröskörűl a félelem
zátonyai ragyognak.

Számíthatok rád istenem?
Úgy vágyom közeledre,
dideregve csak hevesebb
a szerelmek szerelme!

Temess a karjaid közé,
ne adj oda a fagynak,
ha elfogy is a levegőm,
hivásom sose lankad.

Légy reszketésem öröme,
mint lombjai a fának:
adj nevet, gyönyörű nevet,
párnát a pusztulásnak.

/Pilinszky/

"..Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak, és tudok Rólad,de érezlek is- ha "én",minden idegszálammal megtapasztalom, melyen "Te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" -"jártam benned" kölcsönös élménye.
Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdülését, érzékenységed, magányodat, vadságodat.Vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán.
Tudsz-e adni, s elfogadni? - Most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod, a titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadom el Tőled is".
Müller Péter