“Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot…,
Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy nyitott rá…, A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni…, Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza…, Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél…”
Szerelmes angyal
Már fentről nézlek,
S a te nevedet suttogom az éjben.
Mást nem akartam, csak szeretni,
De te ezt nem akartad elfogadni.
Hittem még a mesében,
Epekedve vártam szerelmedre.
Rád gondoltam éjjel-nappal,
Azt akartam vigyél magaddal.
De te akkor rám sem néztél,
Hirtelen csak arrébb löktél.
Nagyot estem nem segítettél.
Néztem a vérző napnyugtát,
Élvezetem gyönyörű mámorát.
Én üvöltöttem,
Amit nem hallott senki sem.
Fájt, hogy szeretlek, de tudtam neked
Nem kellek.
Hónapokat sírtam át,
De tudtam, tőled nem várhatok csodát.
Sokszor beszélgettünk,de te azt mondtad
Soha nem változol.
Leültem a tópartra egy késsel a markomban.
Néztem, ahogy szépen lassan elvérzik a nap.
S föléje emelkedik egy csillag,
Ekkor fel emeletem a késem,s monogramod a szívembe véstem.
Mely a tied marad örökre,
Ami csak neked lett teremtve.
Éreztem valami fájdalmat
De nem a kés által szerezett szúrásokat.
Mást nem fogok szeretni soha!
Testem halkan csobbant a tóba.
A vér belepte a tavat
Hát így érintett tetteid súlya.
Most fentről nézlek, néha vihar van az estéken,
Akkor utánad sírok,
Te hűségesen kijársz a síromhoz.
Ott azt mondod: csak engem szeretsz,
S helyettem egy ott gyökeredzett rózsát dédelgetsz..
Szívemben még mindig csak te élsz,
Túlkésőn kaptál észbe… ennyi az egész.
Most itt ülök, a romjaim tetején s azon gondolkodom
Miért nem lettem eszesebb szebb s kedvesebb..
De hiába, engem nem intellektuelnek teremtett az ég.
Nem vagyok se fizikus se egy jól képzett matematikus,
De van, amit jól tudok s az sem a legutolsó mit magaménak tudhatok.
Van érzékem a szép s a jó iránt, s aki ezt nem veszi észre annak bizony lóf…. sz a nemesebbik részébe.
:D:D:P:P
