Örülj a mának!
Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét a kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!
De ha mégis magányos a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet!
A Nap Rád is úgy süt. mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj, hogy élhetsz!
Nincs fekete és nincs fehér.
De az elmúlás mindent elér.
Nincs tűz, mely örökké lobogna.
Fényét más világok felé ontja.
Nincs folyó, mely örökre megmarad.
Előbb-utóbb, minden forrás elapad.
Nincs érzelem, mely örökké él.
A harag idővel megbékél.
Nincs az a szerelem, ami el nem vetél.
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél.
Öröm, melyet nem sápaszt a tél.
Bánat, melyet nem gúnyol a remény.
A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök.
Élet-halál, ők is csak eszközök.
Mert a Változás az egyetlen.
Mely mindig tombol szüntelen.
Ami meg nem alkuszik soha.
Hiába hiszi az ostoba.
Hogy bármi, ami létezik, úgy marad,
Mert mindig lesz új a nap alatt".

"Eljön a nap meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt Rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy Barát,
s ha a kedved fogytán, Ő énekel tovább.
szomorú vagy, magad vagy és úgy érzed dől a ház,
egyszer csak ott áll,akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

Ha könnyes szemekkel térsz nyugovóra,
mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra.
Ha a bánat nagyobbra nőtt. mint a szerelem,
én ott leszek és meggyógyítom darabokra tőrt szívedet.
Ha életed veszed fontolóra és a szíved próbálod meggyőzni,
hogy végleg letehetsz róla, mert a bánat nagyobbra nőtt, mint a szeretet,
ott leszek és megmentem darabokra tőrt lelkedet.
Bízz bennem, én nem elkaplak, ha zuhansz,
feltárom előtted az utat, melyet hiába kutatsz.
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,
ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda.
Ha eleged lett a magányos éjszakából,
és semmi jót nem vársz már a világtól,
összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
ott leszek, és megvédelek a bizonytalan holnaptól.
Ha elveszted a hited, és nem tudod, hogy merre szaladj,
jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj.
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz,
és én ott leszek mindig, hogy szívemmel játsz.
Higgy nekem. nem hagyom, hogy leess
boldogságot adok, hogy mindig csak nevess.
A végső pillanatban fogom a kezed,
és az egész világot  ajándékozom neked.
Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
feltárom előtted az utat, melyet már régóta kutatsz.
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.
És ha két szemed fénye már újra boldogan ragyog,
biztos tudni fogod, hogy az Őrangyalod vagyok".

Áprilisi varázslat Zöld-arany tenger ezerszín virága csókol, S réveteg nimfa-ének, ah, elvarázsol. Bájos angyalok derűtáncra kélnek a hímes rétben, A ború, a fagy nem él már - csak a messzeségben. Pomparuhába bújt a Tavasz, a csíntalan, S örűl az is, ki másképp boldogtalan. Meleg alkony tüze száll hűs kebelemben, Kél mámor, oh, remeg a szerelemben. Szivárvány mezők nevetnek édes álomittasan, Vörös mének vágtatnak horkantva, lázasan... Puha rózsalugas rejtekében kicsiny tündérkék, A végtelen ég varázsos, ezüst fényű tenger-kék. Bíbor madár dala zeng, hű párját hívja, A Nap melegén leng, táncol a nevető Síva. Kinyíl a nagy világ, vad öröm az élet, Ez a mohos anyaföld, ez az ígéret... Álmodom én, a rózsás Tavasz közepén, Áprilisi csodák, vágyak, mámorszépség idején.
	Farkas Flávia