Áprilisi varázslat Zöld-arany tenger ezerszín virága csókol, S réveteg nimfa-ének, ah, elvarázsol. Bájos angyalok derűtáncra kélnek a hímes rétben, A ború, a fagy nem él már - csak a messzeségben. Pomparuhába bújt a Tavasz, a csíntalan, S örűl az is, ki másképp boldogtalan. Meleg alkony tüze száll hűs kebelemben, Kél mámor, oh, remeg a szerelemben. Szivárvány mezők nevetnek édes álomittasan, Vörös mének vágtatnak horkantva, lázasan... Puha rózsalugas rejtekében kicsiny tündérkék, A végtelen ég varázsos, ezüst fényű tenger-kék. Bíbor madár dala zeng, hű párját hívja, A Nap melegén leng, táncol a nevető Síva. Kinyíl a nagy világ, vad öröm az élet, Ez a mohos anyaföld, ez az ígéret... Álmodom én, a rózsás Tavasz közepén, Áprilisi csodák, vágyak, mámorszépség idején.
	Farkas Flávia